Nemes Nagy Ágnes Fák Elemzés — Irodalom ∙ Nemes Nagy Ágnes: Napforduló
A szaggatások, hasgatások, a víziók, a vízhiányok, a tagolatlan feltámadások, a függőlegesek tűrhetetlen feszültségei fent és lent között – Éghajlatok. Feltételek. Között. Kő. Tanknyomok. Egy sáv fekete nád a puszta-szélen, Két sorba írva, tóban, égen, két sötét tábla jelrendszerei, csillagok ékezetei – Az ég s az ég között.
- Nemes Nagy Ágnes: Lázár - Meglepetesvers.hu
- Nemes Nagy Ágnes gyerekversei - diakszogalanta.qwqw.hu
- Irodalom ∙ Nemes Nagy Ágnes: Napforduló
- Nemes Nagy Ágnes: Kamszságok, Október - diakszogalanta.qwqw.hu
Nemes Nagy Ágnes: Lázár - Meglepetesvers.hu
Magamba innám olvadó husod, mely sűrű, s édes, mint a trópusok, és illatod borzongató varázsát, mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák. És mind magamba lenge lelkedet (fejed fölött, mint lampion lebeg), magamba mind, mohón, elégitetlen, ha húsevő virág lehetne testem. – De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem. Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen. "Hogy mondjam el? A szó nem leli számat: / kimondhatatlan szomj gyötör utánad. " – egyszerűségében megkapó az első két sor, amely megteremti a rövid, ám annál túlhevültebb szöveg kettős keretének külső vázát, illetve az én-te viszony kijelölésével megalapozza a beszédhelyzetet. Az érzelmek megfogalmazhatatlanságát sugalló egység tartalmilag és formailag egyaránt leválik a gondolatjelek által közrefogott fő részről, amely egy mintha-konstrukció teremtésével indít: a lírai én önmagát csak húsevő növényként elképzelve talál legitim utat belső világának kifejezésére. Telhetetlen birtoklásvágy, nyíltan erőszakos mohóság jellemzi a másikban való feloldódást célzó sóvárgást.
Tört árnyat nyujt a minarét. Bus donna barna balkonon mereng a bibor alkonyon. Olaszhon. Göndör fellegek. Sötét ég lanyhul fülleteg. Szökőkut víze fölbuzog. Tört márvány, fáradt mirtuszok. Göröghon. Szirtek, régi rom, ködöt pipáló bús orom. A lég sürű, a föld kopár. Nyáj, pásztorok, fenyő, gyopár. Svájc. Zerge, bércek, szédület. Sikló. Major felhők felett. Sötétzöld völgyek, jégmező: Harapni friss a levegő. Némethon. Város, régi ház: emeletes tető, faváz. Cégérek, kancsók, ó kutak, hizott polgárok, szűk utak. Frankhon. Vidám, könnyelmü nép. Mennyi kirakat, mennyi kép! Mekkora nyüzsgés, mennyi hang: masina, csengő, kürt, harang. Angolhon. Hidak és ködök. Sok kormos kémény füstölög. Kastélyok, parkok, lapdatér, mért legelőkön nyáj kövér. Svédhon. Csipkézve hull a fjord, sötétkék vízbe durva folt. Nagy fák és kristálytengerek, nagyarcu szőke emberek. Ó mennyi város, mennyi nép, Ó mennyi messze szép vidék! Rabsorsom milyen mostoha, hogy mind nem láthatom soha! A Messze… messze… témája távoli országokba való elvágyódás.
Nemes Nagy Ágnes gyerekversei - diakszogalanta.qwqw.hu
/ Ez a viszonylagos öröklét / ép ésszel elviselhetetlen. " Az élő anyag ilyetén felfokozott egzisztenciális és szemantikai értelmezése ugyanakkor e tekintetben erősen meg is különbözteti a két talán legjelentősebb "újholdas" költő, Nemes Nagy és Pilinszky írói szemléletmódját és lírai-versnyelvi beszédalakítását. Míg az előbbi az objektív, hermetikus költészetnek kifejezetten a tárgyakhoz kötött, az élet dolgait a maguk tapintható anyagszerűségét kiemelő válfaját valósítja meg (Rónay a), addig az utóbbi a tárgyakkal/dolgokkal nagyon is elvont, metafizikai, már-már transzcendentális perspektívában "él" a maga költői szavaiban. Az eleven anyag Nemes Nagy-féle elgondolása erősen kapcsolódik a mitikus hagyományhoz, amely a dologban/tárgyban mindig isteni lényeget lát. Épp ezért lesz Nemes Nagy költészete "mítoszkereső és mítoszteremtő [de] (nem mítoszreprodukáló) líra. " (Rónay b). S emiatt válhat Nemes Nagy munkásságában visszatérő motívummá a kő, a fém és a fa: ezek az anyagok az ős- és az ókorban is kitüntetett szerepűek, mert ezekből készítik az "isteneket".
Van neked eszményképed? - Kérdezte Apa, és várt, hátha azt mondom: te vagy. De én a tükörbe néztem, amikor bólintottam. Nemes Nagy Ágnes Október Most már félévig este lesz. Köd száll, a lámpa imbolyog. Járnak az utcán karcsú, roppant, négy-emeletnyi angyalok. S mint egy folyó a mozivászon lapján, úgy úsznak át a házon. Acetilén fényében ázik az útjavítás. Lenn a mélyben, iszamos, hüllő-hátu cső, pára gyöngyösödik a kérgen, s a városon, mint vér a gézen, általszívódik a nyirok. Vékony tűz nyüszít, sustorog, mellette kucsmás, birka-bundás, mint a makk-ász, guggol a munkás, fölötte hengerhasu gépek, rájuk irva: "Consolidated…" S egy fa. Akár a régi csap, csöpörésznek a targalyak, szalad, olajjal töltekezvén a gép gömbölyű béka-testén, majd a bundára ér a csepp, s fölsír a tűz: megérkezett. Neonfény lobban és lehull. A vizes kőre rácsorog. Valaki, messze, úgy vonul, hogy a köd kilométer-odva énekét tompán sokszorozza – hallani, amint tántorog.
Irodalom ∙ Nemes Nagy Ágnes: Napforduló
- Férfi lap hu budapest
- Babel Web Anthology :: Nemes Nagy Ágnes: Vihar
- Nemes Nagy Ágnes: Között | Petőfi Irodalmi Múzeum
- Ausztria németország határátkelő
- Mindig tv ingyenes
- Babel Web Anthology :: Nemes Nagy Ágnes: Fák
- Az EU trösztellenes vizsgálatot indít a hirdetési piacot érintő, a Google és a Meta közötti megállapodással kapcsolatban - itmania.hu
- == DIA Könyv ==
- Www hirkereso hu kezdolap
- Babits Mihály: Messze... messze... (elemzés) – Jegyzetek
- Vers | Gesztenyefalevél
- Munka hajdú bihar e
Nemes Nagy Ágnes: Kamszságok, Október - diakszogalanta.qwqw.hu
A puszta testiség fokozatos átalakulását a fizikum dekonstrukcióját érzékeltető "olvadó húsod" szószerkezet is szemléletesen támasztja alá. Nyíltan távolodunk a kézzelfogható valóságtól – távoli, egzotikus világot felidéző képekkel. A trópusok, zsurlók és "ősvilági zsályák" előhívják a romantikus elvágyódás hangulatát, mialatt a mű fokozatosan mozgásba hozza a különböző érzékszerveket: a látás után az ízlelés és a szaglás is jelentkezik; a szeretett személy húsa édes, illata borzongató. A főrész a felszín alatt dübörgő erotika ilyen jellegű ábrázolásának csúcsán érkezik el tetőpontjára, a hőn áhított beteljesülésig, egyfajta szerelmi nirvánára emlékeztető állapotig: "mind magamba [innám] lenge lelkedet / (fejed fölött, mint lampion lebeg), / magamba mind, mohón, elégítetlen, / ha húsevő virág lehetne testem. " E sorokban a sok l és h hang, valamint az alliterációk halmozása révén a szövegzene is a lihegő, elfúló, testi-lelki egyesülést hirdeti. Katartikus csúcsán a verset már-már szétfeszítő vágy lelohad, egyúttal a húsevő növény másodszori felidézésével lezárul a belső keret.
Nemes Nagy Ágnes költészetéről, Bp., 1980 (In:) Lator László: Nemes Nagy Ágnes arcképéhez; Nemes Nagy Ágnes, Bp., 1993 (In: Szigettenger) Pomogáts Béla: Rend és indulat, Bp., 1979 (In: Sorsát kereső irodalom) Radnóti Sándor: Között (Nemes Nagy Ágnes lírája), Bp., 1988 (In: Mi az, hogy beszélgetés? )