1943 Január 12: Január 12. – Wikipédia
Bárdossy László miniszterelnök június 27-én bejelentette: a hazánkat szovjet részről ért, ki nem provokált támadás következtében a magyar királyi kormány megállapítja, hogy a két ország között beállott a hadiállapot. Néhány nappal később már ki is indult a frontra a Kárpát-csoportnak elnevezett seregtest, amelynek része volt az észak-erdélyi bevonulásban is és a délvidéki hadmozdulatokban is jeleskedő gyorshadtest. A honvédség gépesített alakulatait magába foglaló hadtest négy hónap alatt mélyen benyomult ugyan a Szovjetunió területére, hadi technikáját azonban szinte teljesen elveszítette. Novembertől ezért már csak megszálló erővel, öt dandárral vett részt a Magyar Királyság a Szovjetunió elleni háborúban. Csakhogy a nyáron még gőzvonati sebességgel robogó német offenzíva az év végére Moszkva alatt elakadt. A hatalmas anyagi és véráldozatot követelő Barbarossa-terv nem érte el a kívánt célját, Adolf Hitler pedig a német veszteségeket látván úgy döntött, hogy a háború további szakaszában fokozottan igénybe veszi fegyvertársai erejét.
Január 12. – Wikipédia
A cikk eredeti változatát a szerző 2019. 01. 11. én jelentette meg a
A parancsot sok helyütt már figyelembe se vették, valamint az utóbb vissza is vonatták a parancsnokkal. A magyar sereg megmaradt alakulatait január végétől kezdve a Dontól 100 km-re nyugatra próbálták meg összpontosítani, a teljes haderőből azonban csupán nagyon kevesen érkeztek meg az összpontosítási területre, ráadásul közülük is sokan sebesüléseket, fagysérüléseket szenvedtek el. Márciusig a 200 ezer fős hadseregből csak 61 000 fő érkezett meg, s emiatt végül a teljes 2. magyar hadsereg hazaszállítása mellett döntött a hadvezetés. A doni katasztrófa eredményeképp tehát a 2. magyar hadsereg nagyrészt megsemmisült. néhány nap alatt több mint százezer magyar katona sebesült meg, halt meg, tűnt el, vagy esett hadifogságba. Mindez pedig a társadalom kollektív emlékezetén is komoly nyomokat hagyott. Ezért emlékezünk meg a doni hősök helytállásáról és kitartásáról mind a mai napig január 12-én. Utóbb Jány Gusztáv is felülértékelte korábbi kijelentéseit, és április 4-én már így összegezte a doni eseményeket: Az eddig beérkezett harcjelentésekből és egyéb adatokból megállapítom, hogy a 2. magyar hadsereg a téli hadműveletek folyamán becsületét nem vesztette el, hanem sokáig a Don-parton keményen állta a harcot.
79 évvel ezelőtt, 1943. január 12-én kezdődött az a nagy erejű támadás, amely elsöpörte a második magyar hadsereget a Don-kanyarban. Több jelentés szerint is a lehetőségekhez képest hősiesen teljesítették a parancsot a magyar honvédek és a végsőkig kitartottak. Sajnos a magyar katonaság legnagyobb veszteségét ekkor szenvedte el, ami arra kötelez bennünket, hogy ne felejtsünk el emlékezni a hősökre. Ennek jegyében tartották meg vasárnap a hagyományos megemlékezést a pápai hősök és áldozatok emlékművénél. A oldalon megjelenő valamennyi írást és képet szerzői jog véd. A cikkek és képek üzleti célú felhasználása kizárólag a kiadó előzetes engedélyével történhet! Engedély kérhető a web(kukac) címen. Megértésüket köszönjük!
- 1943 január 12 2017
- Zanussi hűtő hőfokszabályzó beállítása
- 1943 január 12 20
- 1943 január 12.01
- 1943 január 12 euro
- 1943 január 12 2019
- 1943 január 12 2020
A hadseregparancs ellen – a fennmaradt levéltári források szerint – csupán a kecskeméti seregtest parancsnoka protestált. 1943. január 31-én jelentette, hogy a 13. könnyű hadosztály a visszavonulás során milyen harcokban vett részt, s csak parancsra ürítette ki doni állásait és robbantotta fel szállítókapacitás hiányában nehézfegyvereit. Nemes gertenyesi Hollósy-Kuthy László vezérőrnagy rövid jelentését a következő sorokkal zárta: "Fentiek alapján kérem annak kivizsgálását, hogy a 13. könnyű hadosztály megtette-e kötelességét, elvesztette-e becsületét és végrehajtotta-e feladatát. A kivizsgálást nemcsak a 13. könnyű hadosztály, hanem az egész 2. magyar hadsereg érdekében is kérem. " A kivizsgálás eredménye nem ismeretes, csak az elöljáró pécsi IV. hadtest parancsnoka, vitéz Heszlényi József altábornagy 1943. március 26-i válasza: "Az utólag kiadott hadseregparancsoki parancsok következtében a kérdést tárgytalannak tartom. Az idézett 2. hadseregparancsnoki parancs különben is csak általános vonatkozású volt.
(…) Válságos helyzetbe jutott csapat küzdjön elszántan és körömszakadtáig, mert csak a bátraknak kedvez a hadiszerencse. A bekerítés sohasem szolgálhat ürügyül a fegyver letételére. Elszigetelt helyzetben még a legkisebb erejű egység is tarthatja magát, ha szívét nem vesztette el és fegyvereit céltudatosan használja. Az a csapat, amely nem kísérel meg emberileg minden lehetőt, hogy nyílt harcmezőn előállott nehéz helyzetéből kivágja magát, hanem harc nélkül magát gyáván megadja, becstelen. A felelősség ezért mindig a parancsnokot terheli (…)" E fajsúlyos megállapításokból is leszűrhetjük, hogy a háború nem tréfadolog – sosem az! – és a Magyar Királyi Honvédség nem kiscserkészek csapataként vagy a Pál utcai fiúk gittegyleteként működött. A közvélemény előtt kevésbé ismert – mert lerombolná a hadseregparancsnokról kreált hamis képet –, hogy Jány 1943. március 12-i hadseregparancsa jóval reálisabban írt a visszavonulásról és tényként állapította meg, hogy "a magyar királyi 2. honvéd hadsereg a Don mentén mélység nélküli gyéren megszállt nagy kiterjedésű védőállásban a januári nagy orosz támadás elleni küzdelmében becsülettel állta a harcot.
